A talaj üres volt, kivéve Lucient, Calumot és Marcust. Bőrük sápadttá és élettelenné vált.

A Pantheon Csatamezőn átfújó szél végigsöpört megdermedt testükön, ellopva tőlük az utolsó kis melegséget is. Teljesen végük volt. Síri csend nehezedett a három férfira. A magányos szél úgy süvített át a csatamezőn, mint valami néma, gúnyos kacaj.

Lucien térdei egy nehéz puffanással felmondták a szolgálatot.