Marcus arra gondolt, milyen gyerekes volt reggel, hogy megsértődött Emma előtt csak azért, mert nem ő kapta meg elsőként az ajándékot.

Emma annyi veszéllyel nézett szembe egyedül, ő meg ott duzzogott valami ilyen jelentéktelen dolgon.

Milyen éretlen és nevetséges.

Lucien nem szólt semmit.

De remegő teste már elárulta érzelmeit.

Maga mellett lógó keze ökölbe szorult, körmei mélyen a tenyerébe vájta