– Khö—khö—khö!

A jó hír az volt, hogy Emma nem köpte ki a zabkását, a rossz viszont az, hogy félrenyelte.

Emma a szája elé kapott, és olyan hevesen köhögött, hogy az arca vörös lett, és majdnem kicsordultak a könnyei.

Hitetlenkedve bámult Corvinra, és azt kívánta, bárcsak el tudna kapni egy zsemlét az asztalról, és betömhetné a szájába.

Hogy mondhat valaki ilyet az étkezőasztalnál?!

Alaric azonnal