Emma, a fadarabkákkal babrálva maga előtt, csak egy figyelmetlen „Igen”-nel válaszolt.

Még a fejét sem emelte fel, hogy ránézzen.

Corvin, látva, hogy Emma nem akarja marasztalni, fejét lógatta, mint egy elhagyott kiskutya, és vonakodva kivánszorgott a szobából. Még vissza is pillantott pár lépésenként, hátha meggondolja magát.

Amint kilépett a szobából, a csuklóján lévő fényforrás kétszer gyorsan