Charles Davis volt az.

Emelie egy pillanatra elhallgatott.

Egy másodperc törtrészéig a homlokát ráncolta, mielőtt visszanyerte a nyugalmát, és azt mondta: – Jó reggelt, Mr. Davis.

– Nem érzem jól magam. Fáj a szívem.

Charles a kanapén ült, keresztbe tett lábakkal. Jóképű arcával és sármos mosolyával még inkább egy felelőtlen aranyifjúnak tűnt, mint általában.

– Miss Hoven, soha nem köszönte meg a