Emelie reggel 8:00-ra végzett az infúzióval.

A kórházi ágyon pihenve egyáltalán nem érezte magát a régi önmagának. Arra készült, hogy hamarosan kiírják, és visszatér a szállodájába pihenni délutánig, amikor is aztán bemegy az irodába.

Amint visszahajtotta a takaróját, az ajtó felől érkező, elnyújtott, játékos és kacér „Édesem” riasztotta meg.

Emelie szeme nyugtalanul rebbent meg, ahogy óvatosan ki