A nap már kelőben volt, és a köd lassan oszlani kezdett.

William feszült figyelemmel meredt Emelie-re.

Emelie így szólt: – Ő az, akit évek óta szeretek. Ezt te is végig tudtad, nem igaz? Hogy is lehetnénk mi csak egy álpár?

William hirtelen megragadta a kezét, amellyel a zsebkendőt tartotta. Az arckifejezése nyugodt maradt, de a szorítása egyre erősebbé vált. Ez is mutatta, hogy nem olyan közömbös