Damon

Ayla konyhaablakán keresztül a napfénynek aranylónak és melegnek kellett volna lennie. Ehelyett kíméletlen volt, felfedve minden hibát. A pultnál álltam, ujjaim olyan erősen markolták a szélét, hogy az ujjperceim kifehéredtek. Kávét főztem, amikor megláttam.

A fekete gránit szélén húzódó legapróbb porréteget.

Semmi volt. Bárki másnak semmi lett volna. De nem nekem.

Apró részecskék, halványak