Ayla

A csizmám súrolja a járólapot, a hang úgy visszhangzik, mintha a falak hallgatóznának.

Thane előttem halad, vállai hátravetve, minden porcikája éles a céltudatosságtól. A fejemet most még jobban hátra kell hajtanom, hogy felnézzek rá. Nem sokat szólt, amióta beléptünk, de a farkasa erősen nyomul, nyugtalan. Érzem a kötődésben.

– Gondolod, hogy van itt bármi, amit érdemes megtartani? – kérdeze