Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
– Nem tudom eléggé megköszönni a nagylelkűségét, Haxton úr – mondta Hayes úr, kinek drága öltönye immár nyirkos volt az ideges verítéktől. Kissé lehajtott fejjel állt ott, a megadás mintaképeként. – Ígérem, megfelelően megrendszabályozom a lányomat. Soha többé nem fogja megsérteni önt vagy a... öhm... hölgyismerősét.
Kívülálló derűvel figyeltem a párbeszédet a kanapéról, miközben még mindig Thornt