Connor a lakásom nappalijában állt, idegesen helyezve át a súlyát egyik lábáról a másikra.

– Én... én vagyok a példaképed – bökte ki Connor, majd azonnal megrázta a fejét, arca vörösre gyúlt. – Nem, úgy értem, te vagy az én példaképem. Olyan régóta csodállak. – Hangja remegett az őszinte izgalomtól, mint egy rajongóé, aki találkozik kedvenc hírességével.

Enyhén bólintottam, arckifejezésem semleges