Az eső épp elállt, az utcák csúszósak voltak és csillogtak a gyér utcai lámpák fénye alatt. A tócsák apró tükrökként verték vissza sziluettjeinket, ahogy farkasszemet néztünk egymással az elhagyatott sikátorban. A klón előttem állt, teste feszült és harcra kész, jobb kezében egy dobótüskét szorongatott. A szemei – Dusk szemei – üres precizitással bámultak rám.

– Tudod, hogy nem nyerhetsz ellenem –