Észrevettem, ahogy Ethan kilép egy lenti szobából. Az ajtókeret üres volt – sehol egy ajtó. Felvontam a szemöldököm.

– Ott alszol? – kérdeztem, az ajtó nélküli szoba felé biccentve.

Ethan lazán megvonta a vállát. – Csak hiányzik egy ajtó. Nem befolyásol semmi fontosat.

Odasétált és megfogta a kezem; érintése gyengéd volt, mégis birtokló. – Miért vagy fent ilyen korán?

Nem válaszoltam neki. Helyett