~Ava szemszöge~

A fejem lüktetett, mintha a koponyámat satuba fogták volna, és a farkasom halkan morgott elmém hátsó zugában. Nem segített. Valójában sosem tette. Amióta a részemmé vált, olyan érzés volt, mintha nem lenne más, mint egy állandó bíró, aki valami képzeletbeli emelvényen áll, és lenéz rám, mintha alatta állnék.

– Mit csinálsz, Ava? – sziszegte, rosszallása minden szótagból csöpögött.