~Grayson szemszöge~

Ütemesen doboltam az ujjaimmal az íróasztalom, némán számolva a másodperceket a fejemben, küzdve a felszínre törő, egyre növekvő ingerültséggel. Az elmúlt nyolc percben minden harmadik másodpercben egy könyörtelen szipogás törte meg a csendet. Próbáltam – tényleg próbáltam – megőrizni a hidegvérűségemet. A mantra, amit a fejemben ismételgettem – Légy türelmes, ő Ava barátja –,