~Ava szemszöge~

Olyan érzés volt, mintha kirántották volna a lábam alól a talajt. A tüdőm nem volt hajlandó levegőt beszívni, ahogy a szavai visszhangozta a fejemben, élesen és könyörtelenül, mint az üvegszilánkok.

Maria felém nyúlt, mintha meg akarna támasztani, de én hátraléptem egyet, és a fejemet ráztam.

– Nem – suttogtam, hangom rekedt volt, remegett a hitetlenség súlya alatt. – Ő nem tenne..