~Grayson szemszöge~

– Ezt most tényleg elszúrtad – mondta Isabella, hangja pengéként hasított az éjszakai levegőbe. – És ezt tudnod kell, mert ezúttal nem kérted a segítségemet.

Nem vettem le a szemem a szökőkútról. Kezem a térdemen nyugodott, ujjaim görcsösen ökölbe szorultak, de nem mozdultam. Csak néztem, ahogy a víz fodrozódik a lágy holdfényben, próbáltam elveszni a kis hullámokban, próbáltam