Egy harmincas évei elején járó fiatalember lépett be Alfred kúriájába, majd elégedetten mosolygott a ház szépségét látva. Elállt a szava, le sem tudta írni, milyen jól volt berendezve a helyiség. Be kell vallania, bárki is rendezte be ezt a házat, jó munkát végzett.

Leült egy kanapéra, még mindig körbe-körbe nézelődve, és ekkor megcsörrent a telefonja. Felvette, és hadarva belesuttogta:

– Már ott vagyok, de még nem láttam a lányt.

– Rendben – mondta, és gyorsan bontotta a hívást, amikor lépéseket hallott maga mögül. Megfordult, és tekintete találkozott a leggyönyörűbb szempárral. Ó, Istenem!! Micsoda szépség – gondolta magában, miközben Lisát bámulta, aki egy vízzel teli poharat tartva sétált felé.

A lány fáradtabbnak tűnt, mint valaha. Annyira kimerültnek érezte magát. Reggel óta dolgozott, és most annyira fáradt volt. Ria ma minden házimunkát vele végeztetett el, és amikor néhányat nem sikerült megcsinálnia, olyan erősen megütötte, hogy sírva fakadt. A teste már sajgott az állandó pofonoktól, amiket kapott. Ria kényszerítette arra is, hogy most ő szolgálja ki a látogatót.

Lisa közel ért ahhoz a helyhez, ahol Mr. Hector ült, köszöntötte, majd felé nyújtotta a pohár vizet, de Mr. Hector csak elveszetten bámult mélyen Lisa szemébe.

Soha életében nem látott még ilyen kivételes szépséget. Úgy érezte, meg akarja baszni ezt a szépséget, aki most előtte áll, és sikításra akarja bírni az érintésétől, hogy könyörögjön neki, hagyja abba. A gondolat pusztán szexuálisan felizgatta.

Ez az a lány, akit Alfred szexrabszolgának vett? – kérdezte senkitől sem különösebben. Bár nem álltak olyan közel egymáshoz, mindent tudott, ami Alfred háza táján történt, mert megbízható forrásból kapta az információkat.

Meg kellett állapítania, hogy gyönyörű volt, szexi és annyira ártatlan. Felmordult, ahogy érezte a farkát a nadrágjában, kiutat keresve. Próbálta visszatartani magát, hogy ne tegyen valami mocskos dolgot vele, de egyszerűen nem bírta.

Ahogy Lisa átadta neki a pohár vizet, a férfi megérintette a kezét, úgy téve, mintha elvenné tőle. Hideg futott végig Lisa gerincén, és az üvegpohár kiesett a kezéből.

– Sajnálom, uram – mondta, és lehajolt, hogy felvegye az üveget, amikor Mr. Hector megérintette a melleit, amitől a lány reszketni kezdett a félelemtől. Gyorsan felállt, és próbálta elhagyni a szobát, amilyen gyorsan csak tudta, de úgy tűnik, Mr. Hector gyorsabb volt, mert elkapta a kezét, és a mellkasához rántotta. Merevedését a lány testéhez nyomta.

Lisa annyira megijedt, ahogy érezte, hogy valami kemény ér a combjához. Már a sírás határán állt, amikor Mr. Hector könnyedén megnyomta a fenekét. Annyira irritálta a férfi érintése. Próbálta ellökni magától, de a férfi szorítása túl erős volt.

Szipogott, és könyörgött neki, hogy engedje el, de minden könyörgés süket fülekre talált, ahogy a férfi letépte róla a ruhákat. Lisa kínjában felkiáltott. Hirtelen a tekintete az ajtó felé tévedt, és látta Alfredet, aki az egész jelenetet figyelte, és semmit sem tett ellene. Ez annyira fájt neki.

Lisa a „Kérlek, segíts nekem!!” tekintetét küldte felé, miközben könnyek csorogtak le az arcán. – Kérlek, segíts!! Ígérem, bármit megteszek, amit akarsz – mozgatta a száját, de szavak nem jöttek ki rajta. Alfred elfordította a tekintetét, és éppen ki akart lépni a nappaliból. „Miután megkapta Lisát, talán beleegyezik, hogy társuljon a cégemmel, és ez nagy eredmény lenne” – gondolta Alfred, és éppen távozni készült, amikor tekintete újra találkozott Lisáéval.

Az arca kifejezéstelen volt, és Lisa már elvesztette a reményt, hogy megmenti, de hirtelen Alfred Mr. Hector felé lépett, és teljes erővel elrántotta Lisától.

Lisa gyorsan odafutott, és Alfred mellé állt, úgy kapaszkodva belé, mint egy kétéves gyerek, aki fél, hogy bántani fogják. Alfred gyilkos pillantást vetett rá, mire a lány kicsit eltávolodott tőle, de aztán nem telt bele sok időbe, és még jobban hozzábújt, reszketve a félelemtől. Tudta, hogy meg fogja büntetni ezért, de ebben a pillanatban nem érdekelte. Inkább büntesse meg Alfred, minthogy hagyja, hogy egy másik férfi hozzáérjen.

Düh öntötte el Mr. Hectort, ahogy Alfredet bámulta. Azt hitte, annyira gyűlöli a lányt, miért akadályozza meg, hogy kénye-kedve szerint bánjon vele? – gondolta.

– Ez az oka annak, hogy a házamba jöttél? – kérdezte Alfred nyugodtan, miközben Mr. Hectort bámulta.

– Miért nem hagyod meg nekem a lányt, és akkor üzleti partnerek lehetünk? – mondta Mr. Hector türelmetlenül.

– És azt hiszed, hagyom, hogy megkapd emiatt? – vigyorodott el Alfred.

– Mr. Hector, sajnálattal közlöm, hogy már nem érdekel a partnerség önnel és a cégével. Értékelném, ha azonnal elhagyná a házamat, vagy megkérem az őröket, hogy dobják ki – szólalt meg Alfred, Mr. Hector pedig a sokktól tátva hagyta a száját. Tudta, mennyire fontos volt Alfrednek a cégével való társulás, és most e miatt a lány miatt nem akar többé üzleti partnerek lenni.

Alfred kézen fogta Lisát, és éppen elhagyni készült a nappalit, amikor Hector mondott valamit, amitől a férfi egy helyben gyökerezett földbe.

– Azt hittem, annyira gyűlölöd őt. Miért véded meg mindazok után, amit Mr. Cranston, az apja tett veled és a családoddal?

Alfred mélyen a homlokát ráncolta, ahogy a férfi újra emlékeztette a múltra. Lisa az ajkába harapott; tudta, hogy bármit is mondott Mr. Hector, az betalált Alfrednél, és nagyon fájt neki.

– Nem próbállak megvédeni téged itt – mondta Alfred dühösen, Hector pedig elmosolyodott, mert tudta, hogy máris felbosszantotta.

– Akkor miért nem hagyod meg nekem?

– Mert ő az enyém, és csakis az enyém, Hector, ő az én tulajdonom. Az enyém, és utálom megosztani azt, ami az enyém! – üvöltötte, amitől a másik elnémult. Ezzel kisétált a nappaliból a szobája felé, Lisával a nyomában.

FOLYT. KÖV.