– A múltkor nem volt alkalmam megköszönni, hogy megmentetted az életemet. Köszönöm, és lekötelezve érzem magam – mosolygott Lisa, Andrew pedig a lány kezére helyezte a sajátját, mondván, hogy szóra sem érdemes.

Abban a pillanatban, ahogy a keze Lisa bőréhez ért, olyan szikrát érzett, amilyet az elmúlt öt évben soha. Azok az érzések visszatértek. Azonnal rémület fogta el.

– Jól vagy? – kérdezte Lis