Aria szemszöge

Az arca lassan felragyogott az örömtől. Aztán kitárta a karját, és felém indult, érzelmesen kiáltva: – Ó, a lányom…

Én azonban hátraléptem egyet. Nem tudtam miért, de kitértem az ölelése elől.

– Te vagy… az anyám? – A torkom elszorult.

A mosoly az arcán elhalványult. Leeresztette a karját, és gúnyosan felnevetett. – Mi van? Valami előkelő hölgyre számítottál? Egy nőre Chanelben, Her