Aria szemszöge

Másnap egyedül kellett visszarepülnöm a Vörös Kő falkához.

Nos – nem teljesen egyedül. Anyám velem jött. Ami ironikus volt, mert ő volt az utolsó ember, akit magam körül akartam tudni most.

Mellettem szállt fel a gépre, és nem bírta abbahagyni az áradozást arról, milyen puccos minden. A kabinban minden egyes felületet meg kellett fogdosnia. Ismét el kellett viselnem a légiutas-kísér