Aria szemszöge

Egy darabig csak álltam ott az üres folyosón.

A bálteremből kiszűrődő zene halványan áradt át a kőfalakon, vidáman és gondtalanul, mintha egy másik világhoz tartozott volna. A távolban nevetés áradt és apadt. Poharak koccantak. Valaki tósztot mondott.

Én pedig eközben egyedül álltam, és próbáltam feldolgozni a tényt, hogy a nagyanyám az imént változtatta nyilvános versennyé az élete