Ethan szürke inget és mellényt viselt, a kezében pedig egy öltönyzakót tartott. A szemöldöke közepét dörzsölve sétált lefelé, és úgy festett, mint aki nem pihente ki magát az éjszaka. Meglepődve látta, hogy Madelyn az étkezőasztalnál ül, és kényelmesen reggelizik. Általában ilyenkor már rég el szokott indulni.

Madelyn üdvözölte az épp megérkező Ethant: – Jó reggelt!

– Jó reggelt. Te miért nem indu