Silas Szemszöge

Nem tudtam aludni. Ma éjjel nem.

A Vaspáncél Szövetség súlya, a véget nem érő vérbosszúk, apám telefonhívása… mindez láthatatlan agyarakként marcangolt. Így hát elhagytam a szobámat, farkasom nyugtalanul fészkelődött a bőröm alatt, és a földszinti nappali felé indultam. A kastély csendje szorosan ölelt, amit csak a szívem mély dobolása tört meg.

De nem voltam egyedül.

Freya lépett