Harmadik személy szemszöge

Aurora hagyta, hogy hangja meglágyuljon, bár a szemében csillogó fény elárulta szándékát.

– Az én hibám – mondta színlelt bűntudattal. – Csak fel akartam akasztani a kabátodat, Caelum... de véletlenül elejtettem ezeket a gyűrűket. Bizonyára jelentenek neked valamit, nem igaz?

A szavak bocsánatkérésnek hatottak, de mögöttük kíváncsiság lapult – tudni akarta, miért őrzi ők