Alexander szemszöge

Ültem a nappalim kanapéján, égető fájdalmat érezve a mellkasomban, hallottam a szívverésem dübörgését a fülemben, küzdöttem a levegőért, szemeim pedig égtek a végeláthatatlan könnyektől. Csak egyszer éreztem ilyet korábban – amikor a szüleim meghaltak. Egy helyrehozhatatlan, mélységesen fájdalmas veszteség, amitől úgy érzed, megáll a szíved. Haldokoltam nélküle.

– Alexander, te