A napok csak vánszorogtak, temettem magam a munkába, és minden szabadidőmet a fiammal és a barátaimmal töltöttem. Rosszul aludtam, fekete karikák éktelenkedtek a szemem alatt.

Amikor beértem az irodámba dolgozni, egy új tulipáncsokor várt a kisasztalon, és egy kártya Alexander kézírásával, amelyen ez állt:

„Meghalnék érted, és megőrülök nélküled. Bármit megtennék, hogy ne szenvedj.”

Oldalra néztem