Samantha szemszöge

– Samantha. – Amikor eljöttem a munkából, Hebe sofőrjét találtam ott, rám várva.

– Szia, Alfonso. Hogy vagy? – üdvözöltem egy mosollyal. Nagyon barátságos idős úr volt, akinek mindig hívogató mosoly volt az arcán.

– Nagyon jól, köszönöm. És ön, hölgyem?

– Jól vagyok. Köszönöm. De mi járatban?

– Ah, abban a kiváltságban volt részem, hogy engem jelöltek ki, hogy vegyem fel önt ma,