Henry szemszöge

Végre elérkezett a péntek, a vacsora, ahol bemutatjuk egymásnak az édesanyáinkat. Samantha mindent megszervezett, még a meghívást sem engedte át nekem. Boldog volt és izgatott. Korán hazament, és amikor én megérkeztem, már gyönyörűen kicsípve igazgatta az asztalterítéket.

– Jóképűm, itt vagy! – Boldogan jött elém, hogy egy csókkal üdvözöljön.

– Hmm, azt hiszem, utánad kellene hazaj