Henry szemszöge

Samantha és én egymással szemben feküdtünk, csak néztük egymást és mosolyogtunk. Semmi másra nem volt szükségem az életben; pusztán vele lenni elég volt. Egy kaotikus délután és éjszaka után megoldottuk a problémáinkat, újra egymásra találtunk, lassan és szenvedélyesen szeretkeztünk, és vallomást tettünk egymásnak, nem hagyva helyet a bizonytalanságnak.

– Bármennyire is utálom ezt