Flavian szemszöge

Apám az irodám ajtaja melletti széken ült. Drága, háromrészes öltönyében kirítt a környezetből. De ott volt, azzal a sztoikus arckifejezéssel. Tudtam, hogy küldetése van. Nem adja fel könnyen a dolgokat.

– Apa! Régóta vársz? Fel kellett volna hívnod – mondtam, próbálva udvarias lenni.

– Kevesebb mint öt perce érkeztem, Flavian. Beszélni akarok veled, és biztos vagyok benne, hogy