Flavian szemszöge

Anyám engem bámult, még csak rá sem nézett Lexie-re, amikor közölte az ultimátumát. Lexie félúton a második emeletre vezető lépcsőn dermedten állt, arca csupa döbbenet.

– Lexie, menj csomagolni. Majd elrendezzük ezt anyánkkal, ha lenyugodott – mondtam, miközben a tekintetemet anyámra szegeztem.

Egy órával később elhagytam a szüleim házát a testvéreimmel. Anyám el sem köszönt a lá