Flavian szemszöge

Még nem jött el az ideje, hogy felvegyem a kicsikémet, de éreztem a késztetést, hogy korábban menjek érte. Hiányzott, és mindazzal, ami mostanság történt, nyugtalanított, hogy egyetemre jár; egy olyan helyre, ahol nem tehettem sokkal többet annál, minthogy hagyok egy járőrautót a bejáratnál.

"Mi a baj, bátyus?" Lexie csípőre tett kézzel állt meg előttem.

"Semmi, miért?" kérdeztem