Manuela szemszöge

Fogalmam sem volt, mióta lehettem ebben a járműben. Csak azt tudtam, hogy már nem tudok tovább sírni, és az egész testem elzsibbadt.

"Mi volt ez?" hallottam, ahogy a sofőr kérdezi, és megpróbáltam felülni.

"Maradj veszteg, szépségem!" Az anyósülésen ülő férfi fegyvert szegezett rám, én pedig megdermedtem.

"Itt nem állok meg. Ismerem azt a fickót ott," szólalt meg újra a sofőr. "F