Flavian szemszöge

Egy ideig a karjaimban tartottam a kicsimet, teljes csendben, csak éreztem, hogy közel van hozzám. De pihennie kellett, és nekem is.

– Menjünk aludni, kicsim. Holnap ünnepnap van, de egy egész seregnyi vendéget kell szórakoztatnod. – Rám mosolygott.

– Azt hiszem, nagyobb házra lesz szükségünk – vetette fel egy elragadó mosollyal.

Figyelmesen néztem rá. Ez a felvetés azt jelentett