**DOMONIC**

Ahogy a propellerek haldokló zúgása hallatszik a kanyon felett, Gabriel felé fordulok, a Desert Eagle-em teljesen betárazva hűti a csípőmet. Visszabámul rám, szemei sötétek és dühösek. A keze még mindig szürke, és kezdem azt hinni, hogy mindig is az marad. Még most is úgy hajlítgatja az átkozott dolgot, mintha olvasni tudna a gondolataimban.

Elvigyorodom. – Legalább még tudod használni