**RAINIER**

Végre egyedül a sötétített ablakú terepjáróm mély, bőrüléses belsejében, hagyom, hogy a kórházban töltött percek súlya legördüljön a vállamról, és egyenesen a farkamra nehezedjen. A szemfogaim elővillannak, és lehunyom a szemem. Felix Fitzgerald és az ő éteri szépségének villanásai égnek bele az elmémbe. – A picsába! – káromkodom el magam egy kicsit túl hangosan, miközben ráütök a műsz