**PAUL**

Az út a házamig síri csendben telik. Anastacia egy szót sem szólt hozzám azóta, hogy lezajlott az a traumatizáló telefonbeszélgetés a húgával. Egyetlen szót sem. És hiába könyörög bennem minden azért, hogy a karjaimba zárjam és lecsókoljam a félelmeit, tudom, hogy most térre van szüksége.

Szóval... megadom neki.

De ha még egyszer látnom kell őt így sírni... mintha teljesen egyedül lenne a