**TIMMONS**

Abban a pillanatban meghallom, ahogy kilépek az ajtón. Egy test földre zuhanásának összetéveszthetetlen hangja. Satuként szorító fájdalom tekeredik a mellkasom köré, és ahogy megteszem a következő lépéseimet, azt mondogatom magamnak, hogy a hang nem ő volt. Nem ő esett el. Nem ő volt az.

Nem én vágtam rá az átkozott asztalra, mint valami kibaszott őrült, és nem én fenyegettem meg azzal