**KENDALL**

– Rendben – adom be a derekam, a hangom csupán vékonyka csepp a köztünk lévő térben.

– Jó kislány – mondja karcos hangon, a lába közötti izom pedig olyan őrülten lüktet a bokszeralsójának feszülve, hogy el kell kapnom a tekintetemet, amikor a farka hegye kibújik a gumipánton túl. Sikerül, de nem anélkül, hogy meg ne pillantanám, milyen hihetetlenül vastag.

*Drága Istenem, az istenkár