**KODA**

Nem vár a válaszomra, egy meggyötört nyögés kíséretében a faszom makkját a szeméremajkai közé tolja, teljesen kivéve a döntést a kezemből.

„Ó, Istenem” – leheli ki magából, és a megduzzadt izmai úgy szorulnak a vastagságomra, mint egy acélcsapda.

„Emily?!” – morgom, pokolian próbálva egy centit sem mozdulni, mert tudom, hogy ha megteszem, teljesen elvesztem az irányítást. „Mit csinálsz–”