**BLADE**

Amint kihúzom magam a partra, a dokkok szélén lévő sziklákra, elmosolyodom, amikor észreveszem, hogy gyakorlatilag teljesen beborít a kora délutáni köd, és a látóhatáron belül az égvilágon senki sincs. Bár *hallom*, ahogy az emberek ott csellengenek a természetesen kialakult öltözőm másik oldalán, tudom, hogy egyikük sem elég kalandvágyó ahhoz, hogy átbukjon a dombgerincen, és meglesse,