**LIEF**

A hideg betonpadlón fekszem, olyan meztelenül, mint születésem napján, amikor a nyugtatók hatása, amivel a vadőrök meglőttek, kezd elmúlni.

És a legelső dolog, ami az eszembe jut, amikor azon kapom magam, hogy egy hideg vasrudakból álló hálós mennyezetet bámulok…

*Polly.*

És aztán…

*Madoc.*

Tűz gyúl a véremben, ahogy visszaemlékszem arra, mi is történt közvetlenül azelőtt, hogy meglőttek