**JIPSEE**

A faliórát fürkészve rázom le magamról annak az első, anyámmal töltött éjszakának a visszatérő emlékeit. Azért mondom, hogy visszatérő, mert bár néhányszor már szavakba öntöttem a történteket, és bár *tényleg* hangosan kimondtam és *tényleg* tudomásul vettem a tetteket, maguk a tényleges *emlékek* még mindig elviselhetetlenek. Ironikus módon nem is az a tény homályosítja el a látásomat,