**WRENCH**

Nagyot nyel, és mérgesen mered fel rám. – Miért?

Lassú kuncogással benyúlok mindkét karja alá, és kirántom a székből. Én magam foglalom el a helyet, majd begörbítve az ujjamat, magamhoz intek. Amikor meg sem mozdul, a szemei a kezemen lévő karmokra merednek, visszahúzom őket, majd megragadom a csuklóját, az ölembe rántom, és a karjaimat a dereka köré fonom. – Így ni. Így már sokkal jobb