**SANDY**

Minden figyelmem a fegyverre terelődik, amely a nadrágom ágyékának szegeződik. Az acél hidege valahogy elég éles ahhoz, hogy átszivárogjon a ruha vastag, puha pamutján, és megdermessze az érzékeny bőrt a hajlatok mögött.

Hogy lehet az, hogy a fegyverek mindig olyan hatalmasnak és nehéznek tűnnek, még akkor is, ha csak a hegyüket érzed?

– Ez az, nagyon jó – búgja Temper a csuklyával borít