Vadóc szemszöge.

Nem tehetek róla, de muszáj megérintenem Soph-t. Ezért hihetetlenül gyengéden végigsimítok az ujjperceimmel az arcán, és lágyan elmosolyodom, amikor felsóhajt, majd a párnám felé fordul, és a mellkasához öleli. Megcsókolom a fejét.

– Hamarosan jövök, Bajnok. Aludj, kicsim, itt biztonságban vagy. Szeretlek – suttogom, mielőtt kimegyek a szobából, és visszatérek a nagyterembe.

– GYŰ