Lucky szemszöge.

Úgy vezettem, mintha a pokol kopói loholnának a nyomomban. Áthajtottam a piros lámpákon meg mindenen. Nem álltam meg. Oda kellett érnem a lányomhoz. Semmi sem állíthatott meg.

Szerencsémre az utak csendesek voltak. A nevem Lucky [Szerencsés], és a természetem is az. Befékeztem a kórháznál, és láttam, ahogy Judge a bejárat előtt járkál fel-alá. Leállítottam a motort, lepattantam ró