Lucky odajön hozzám, miközben a szememet dörzsölöm, és hátradőlök az irodai székének támláján.

– Kész vagy enni valamit? – kérdezi, miközben közelebb lép, és megcsókolja az arcomat.

– Igen... Figyelj, remélem, nem bánod. Én is elintéztem néhány hívást, és holnap elég sok férfi és nő érkezik ide, hogy segítsenek ebben – mondom. Rám néz, és kissé bosszúsnak tűnik.

– Mennyien? És honnan ismered őket?