Ezentúl, valahányszor Georgie Clementine nyomorultul érezte magát, a szíve úgy kavargott, mint a nyughatatlan hullámok, amint eszébe jutott, amit Henry Armstrong mondott.

– Őrült. – Georgie tele volt megvetéssel.

– Nem űzök gúnyt belőled többé, rendben? Ettél már?

– Igen.

– Mit ettél?

– Nem tudsz olvasni az arcomról? Nem érzed, hogy nulla az érdeklődésem aziránt, hogy veled beszéljek? – Georgie i